Vers ébredőknek
2015.01.07 11:25
Rá kellett ébrednem
Megtanítottak a Nagyok
A tükörben nem én vagyok
Csak látszat képem, látszat énem
Ki vagyok? Ne kint keressem
Ha megütlek, majd megütnek
Ha szeretlek, mind szeretnek
Bármit teszek, tükröt veszek
Káprázattal körbevesznek
Rá kellett ébrednem
(hogy) Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Egyén (egy én)
Rá kellett ébrednem
(hogy) Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Szegény (legény)
S ha elhalványul majd a testem
Gondolattal újra festem
Nem tudok már visszanézni
S tudatlanul újra élni
Rájöttem, hogy nem igaz
A porból lettél bús vigasz
Mert fényből jöttem s fény felé
Tart az utam felfelé
Rá kellett ébrednem
(hogy) Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Egyén
Rá kellett ébrednem
(hogy) Egy világ van énbennem
Nem a világban vagyok én
Szegény, szerény (legény)
forrás: Mazsola meseszobája